Összefoglaló előnézete
Gianni Versace: Ki ölte meg a zsenit?
július 15-e, reggel 8:45. Miami Beach. Hőség, napfény, fényűző ingatlanok és az érzés, hogy minden biztonságos. Ebben a légkörben lépett egy ötvenéves férfi a villája elé, éppen a friss újsággal a kezében. Ez volt a reggeli rutinja: elment az újságért, és elolvasta az első kávéja mellett. Amikor a márvány lépcsőre lépett, elővette a kulcsát, kinyitotta a kaput, nem hallotta meg, hogy mögötte egy másik ember lopakodik. Két lövés dördült el közelről, két 40-es kaliberű golyó egyenesen a tarkójába. Minden egy másodperc alatt történt. Saját otthona lépcsőjén gyilkolták meg Gianni Versacet, a 20. század egyik legnagyobb divattervezőjét. Hivatalosan az elkövető Andrew Cunanan volt, egy 27 éves szökött sorozatgyilkos, akit az FBI is körözött. Minden adottnak tűnt: egy őrült elérte a leghíresebb nevet, és pontot tett az ügy végére. De pont itt, barátaim, kezdődik a legérdekesebb rész, mert ebben a történetben túl sok a kérdőjel: miért élt egy körözött ember gondtalanul Miamiban, és miért pont a világ legismertebb tervezőjét választotta áldozatul? Miért találtak egy halott gerlét a holtteste mellett – a bűnözői leszámolások szimbólumát? Miért vetett magának véget pár nappal később maga az elkövető, üzenet nélkül? És ami a legfontosabb: milyen szerepet játszottak ebben a Versace család tagjai? Feltárjuk ezeket a kérdéseket, beszélünk a nagy tervező felemelkedéséről és kultuszáról, ki segítette őt a csúcsra jutás útján, mi köze van ehhez a maffiának, hogyan ismerkedett meg Diana hercegnővel, Elton Johnnal és Madonnával, milyen szerepet játszott a kilencvenes évek szupermodelljeinek karrierjében, hogyan előzte meg örök riválisát, Armanit. És persze, megvizsgáljuk az összes verziót, hogy valójában kinek volt érdekében megölni Gianni Versacet. Ez egy rendkívül tartalmas epizód lesz, tele mélyreható kutatással és, mint mindig, egy meglepetéssel a végén. Maradjatok velünk!
fejezet: A zseni gyökerei – gyerekkor Calabriában
Gianni Versace, pontosabban Giovanni Maria Versace, 1946. december 2-án született Reggio di Calabriában, Olaszország legdélibb csücskében. Ez az a hely, ahol a civilizált ország mintha véget érne, átadva helyét a szegénységnek, az elzárkózottságnak, a klánoknak és a sajátos szabályoknak. A háború utáni években Calabria volt Olaszország egyik legszegényebb régiója. Gianni apja, Antonio, egyszerű ember volt, szenet és elektromos cikkeket árult. Az anyja, Francesca, vállalkozó szellemű nő volt, és saját kis szalonjának volt a tulajdonosa, ahol a helyi elitnek, egyes verziók szerint pedig „kevésbé nyilvános” személyeknek is varrt ruhákat. Az 50-es évek Dél-Olaszországa nem volt paradicsomi hely, inkább egy olyan társadalmi rendszer, amelyet Hollywood később a „Keresztapa” című filmjében ábrázolt. Ha Francesca szalonja valóban a maffiával dolgozott, az inkább az élet prozaizmusa volt, mintsem egzotikum. Az egyik verzió szerint éppen a bűnözőknek fizetendő kötelező levonások miatt a szalon, a tulajdonos tehetsége ellenére, nem hozott nagy pénzt. Francesca azonban Gianni első és legfontosabb inspirációs forrása lett. Gyermekkorában annyira magába szívta anyja divat iránti megszállottságát és a szalon kreatív környezetét, hogy 9 évesen megalkotta első ruháját – egy vállpántos estélyit. Figyelemre méltó, hogy körülbelül 40 évvel később ennek a ruhának egy variációját viseli majd Diana hercegnő. Közel barátok lesznek, de akkoriban, gyerekkorában, Gianni csak egy fiú volt, aki magába szívta a körülötte lévő világot. Nemcsak a divat, hanem a történelem is körülvette. Reggio di Calabria-t Kr.e. VII. században alapították. Görög és római romok, mozaikok, ősi nagyság töredékei – mindez része volt Gianni életének tájképének. A kis Versace mászott rajtuk, vizsgálgatta a mintákat, az istenek képeit. Különösen emlékezetes maradt számára a Medúza Gorgó fejével díszített mozaik – ezt tette később a márkája logójává, magyarázva, hogy azt akarta, hogy ruhái elbűvöljenek, szerelmest csináljanak, és ne hagyjanak visszaútat. A divat iránti rajongás nemcsak örömet, hanem konfliktusokat is hozott Gianni számára. Apja nem értette fia érdeklődését a „női ügyek” iránt. Az 50-es évek olasz munkásférfiának a szövetekkel való foglalkozás férfiatlanság kihívása volt. Feszült volt az apa-fiú kapcsolat, de Antonio nem volt zsarnok, szerette a fiát. 1952-ben, amikor Gianni 6 éves volt, és nővére, Tina 12, a család elment egy fesztiválra. Ott Tina elesett, megsérült a térde. Kisebb sérülés volt, de valami rosszul sült el: orvosi hiba, rossz minőségű szer vagy helytelen kezelés – a lány tetanuszos fertőzést kapott, és egy nap múlva meghalt. Katasztrófa volt. A legidősebb gyermek halála összetörte az anyát, a család három évig gyászolt. Ez volt az első nagy veszteség Gianni életében. Még jobban kötődött az anyjához és annak szalonjához, megtanult varrni, szabni, igyekezett támogatni őt. A divat nem csak az élet része lett, hanem az alapja. A helyzet 1955-ben változott meg Donatella
fejezet: Milánói kitörés és a márka születése
25 éves korára Gianni élete Calabriában stabilitást ígért, de 1972-ben hirtelen lépést tett – Milánóba költözött. Az ok: egy telefonhívás Arnalldo Girombellitől, az olasz divat egyik legbefolyásosabb emberétől. Az utóbbi felfedezte a tehetséges honfitársat, és munkát ajánlott neki. Gianni nem habozott, felszállt az éjszakai vonatra, és saját szavai szerint soha többé nem nézett vissza. Milánóban a 25 éves Versace senki sem volt – név, diploma, hiba joga nélkül. Déli a északiak között, a Girombelli család tulajdonában lévő Giani divatháznál kezdett dolgozni. A Giani híres volt a magas minőségről, a drága anyagokról és a kifinomult szabásról. A márkát egy házaspár irányította, és Gianni, látva ezt a modellt, levonta a következtetést: ha divatházat épít, akkor csakis családi alapon. Nemcsak a Gianinál, hanem a Girombelli leányvállalatainál is dolgozott: a Byblos – a fiatalos vonal, és a Complice – egy kísérleti platform, nagyobb kreatív szabadsággal. Ennek köszönhetően Gianni neve ismertté vált a szakmai körökben. Éppen a Complice-nál ajánlotta azt, ami később norma lett – bőr dzsekiket. A 70-es évek közepén ez kihívás volt. A vonal megtalálta első rajongóit. Úgy tűnt, itt a pillanat a kitörésre. De Gianni tudatosan lassította magát. Igazán az antikvitás, a művészet, az élénkség és a szexualitás érdekelte – ami később a márkája DNS-évé válik. Úgy döntött, hogy még nem jött el az idő, előbb kapcsolatokat és hírnevet kell szereznie. 1972 és 1978 között „másoknak dolgozott”. Ez az időszak a magány, a hideg és az érzés volt, hogy nem a megfelelő helyen van. De éppen akkoriban a sors összehozta Roberto De Vorekkel, egy argentin üzletemberrel, az első emberrel, aki meglátta benne a zsenit és hitt benne. Firenzében találkoztak. De Vorek felidézte, hogy Gianni hihetetlenül félénk, szinte észrevehetetlen volt, de lenyűgöző. Meglepte, hogy Versace nem tudott rajzolni – ehelyett a szövetet közvetlenül a próbababán drapírozta, kézzel, intuícióval dolgozott. De Vorek megvásárolta az egész kollekciót, Gianni pedig tovább építette kapcsolatait, bekerülve a Gianni Maretti butik tulajdonosának, Javina Maretinek a körébe. Később ő segítette őt első saját butikjának megnyitásában. De a történetbe még egy fontos személy lép be – Sandro Versace, Gianni testvére. A 70-es évek közepén érkezik Milánóba a testvéréhez, és ettől a pillanattól kezdve Gianni pályája végérvényesen megváltozik. Sandro teljes ellentéte Gianninak: közgazdász, banki tapasztalattal, stratégiai gondolkodással. Látja testvére sikereit, és megérti: itt az ideje kilépni az árnyékból. Sandro meggyőzi testvérét, hogy hozzanak létre saját márkát. A feltételek egyszerűek: Sandro vállalja a pénzügyeket, az értékesítést, a struktúrát, és ő lesz az ügyvezető igazgató, Gianni pedig a tervező marad. A szerepek tisztán meg vannak osztva, és ez később konfliktusok forrása lesz. De addig a család összefog. 1977-ben megalakul a Gianni Versace Donna cég. 1978 márciusában Gianni Milánóban bemutatja első teljes női
fejezet: Családi tragédiák és az birodalom felemelkedése
Úgy tűnt, előtte csak a növekedés áll. De éppen ebben a pillanatban a család váratlan csapást kap. 1978 júniusában meghal Gianni anyja, Francesca. 58 éves volt. Ő volt a márka alapja, a fia támasza. A veszteség hatalmas volt. De Gianni, ahelyett, hogy gyászolna, az ellenőrzéssel, a sebességgel és a méretekkel igyekszik pótolni a veszteséget. A Versace márka száguld előre. Figyelemre méltó, hogy Gianni már a kezdetektől nem próbált a nemes közönségnek megfelelni. Célközönsége a fiatal, demonstratív fogyasztású, távolról is láthatóvá válni akaró újonnan gazdagok voltak. A piac azonnal reagált: az első évben a márka mintegy 15 millió dollárt keresett, 10 év múlva, 1988-ban pedig a bevétel elérte a 353 millió dollárt. A kasszát a merészség, az élénkség és az „új pénz” jelentette. Gianni nem akart megállni. 1981-ben elindította első parfümvonalát – a női Gianni Versace illatot. Egy parfüm piacra dobása fontos hatalmi jelző a márka számára. Ez azt mutatja, hogy a név már annyira kívánatos, hogy a palackért hajlandóak túl is fizetni. Gyakran a legerősebb történetek egy tökéletes képpel kezdődnek, de aztán a valóság mindent összetör. Miközben ezt az epizódot készítettem, kezembe került Allegra William „Isola” című könyve. Valós eseményeken alapul a 15. századból, amikor egy fiatal örökösnő, Margherita Delaroc, árulással vádolva, egyedül találja magát a vadonnal szemben egy sziklás szigeten. A könyv, akárcsak Versace története, a próbák előtt megmutatja az ellenállást és a makacsságot. 1982-ben Gianni „Aratont” – egy könnyű fém páncélruhát – alkotott, amely a testen drapírozódik. Ez Versace-nak hozta az első jelentős címlapot, a ruha a 80-as évek luxusának és a szupermodell korszakának szimbólumává vált. Az üzlet kiterjed ékszerekre és lakberendezési tárgyakra. Gianni elkezd játszani azokkal az anyagokkal, amelyeket a haute couture megvet: gumi, műanyag, háló, bőr. Elítélik, maximalistának nevezik. Ez a történet Chanel és Schiaparelli konfliktusára emlékeztet. A 80-as évek sikerei közepette alakul ki a legendás rivalizálás Armanival. A kontraszt közöttük karikatúraszerű. Armani módszeresen haladt a dicsőség felé, Versace – szinte egy nap alatt robbant be. Armani DNS-e: minimalizmus, fegyelem, visszafogottság. Versace DNS-e: kiccs, nyitott test, vágyak propagálása, arany, „túl sok”. A plusz és a mínusz homlokegyenest ütközött. Érdekes, hogyan bántak a magánéletükkel. Armani elrejtette orientációját, partnere halála után szívrohamnak nevezte meg a halál okát. Gianni nem rejtőzött el, bár a 90-es évek közepéig nem tette a nyilvános imázs részévé az orientációját. Gianni halálának kontextusában felmerül majd a HIV-hez kapcsolódó verzió, de erről később.
fejezet: Magánélet, család és rivalizálás
Gianninál nem létezett határ a magánélete és a divatbirodalma között. 1982-ig Paul Beck amerikai manökennal járt. A kapcsolat véget ért, és utána fordulat következett be: 1983-ban Paul feleségül vette Gianni húgát, Donatellát. Gianni ezt nem bántotta, sőt, támogatta őket. Paul a férfi vonalak dizájnjának vezetője lett, lányuk, Allegra pedig Gianni kedvenc unokahúga és örököse. Míg Paul hivatalosan a család részévé vált, Gianni találkozott azzal az emberrel, aki 15 évig mellette lesz – Antonio D'Amico. Kapcsolatuk szerelem, közös élet, munka, de örök feszültség forrása is a család többi tagjával. Antonio a király udvartartásának kedvencének szerepét játszotta: mindenhová elkísérte Giannit, segített kiválasztani és berendezni a Versace villákat. A már említett Casa Casuarina villa Miamiban, ahol Antonio holtan találta Giannit, az egyik ilyen volt. Antonio Gianni-t rendszerezettnek és munkájára koncentráltnak írta le, de a magánéletben teljesen szervezetlen volt. Szét tudta szórni a dolgokat a házban, holott kollekciókat alkotott a rend érdekében. Gianni ínyenc volt, imádta a drága éttermeket, de maga még tojást sem tudott főzni. A háztartási kérdéseket gyakran Antonio húzta ki. Antonio hasznosnak próbált lenni a munkában is: először modell volt, majd irodavezető. Létezik egy elmélet, miszerint éppen Antonio tervezte meg Gianni ismeretségét. Ennek a verziónak a fő támogatója Donatella. Nem szerette Antonio-t, „mohó hatalomra éhes szörnyetegnek” nevezte. A feszültséget az is növelte, hogy Gianni nagy Versace projektet bízott Antonio-ra, amit Donatella kétségesnek tartott. A 80-as években a Versace birodalom növekszik és túlnő Olaszország határain. 1985-ben Gianni-t meghívják a „Művészet és divat” kiállításra a Victoria and Albert Múzeumban. Antikvitások által inspirált ruhákat készít. A társadalom átértékel: amit korábban a kritikusok rémületbe kergetett, azt most bátorságnak nevezik. Versace ruhái behatolnak az USA-ba, felismerhetővé válnak. A márka a klubkultúra egyenruhája lesz. Hangzanak a nevek: Diana Ross, Michael Jackson, Madonna, Elton John. Gianni stratégiája: ingyenes ruhák a sztároknak a hírnevükért cserébe. Prince exkluzív számokat ír a Versace bemutatókra. Ez egy új promóciós modell volt, amit Versace a 90-es években tökéletesített. Madonna 1995-ben szerepel a Versace-nak. Ő és Gianni barátok, gyakran vendégeskedett nála Olaszországban. Gianni-nál az élet: bőség ételekben, szolgák, pillanatok alatt teljesülő kívánságok. Madonna irigyelte azt az embert, akinek volt bátorsága ilyen fényűzően élni.
fejezet: Múzsák, barátok és művészet
A Versace bemutatóknak külön színpadi előadásnak kellett kinézniük. Bűn lenne nem leültetni Stinget az első sorba, ha barátok vagytok. 1992-ben Versace esküvői ruhákat készít Stingnek és Trudie Stylernek. Sting révén Gianni megismerkedik Elton Johnnal. Két excentrikus férfi gyorsan megtalálta a közös hangot. 1992-ben Versace készíti el Elton John The One című világkörüli turnéjának jelmezeit, valamint a színpad dizájnját. De ez nem a vége. Van még balett is. Versace korábban is dolgozott színházakkal. 1987-ben Robert Wilson „Salome” című előadásához Gianni gótikus jelmezeket készített. De az együttműködés Elton Johnnal és Maurice Béjart-ral külön csúcsot jelent. 1996. december 15-én a Sarah Bernhardt színházban bemutatják a „La Vie” (Az élet) című balettet. Versace készítette hozzá a jelmezeket: bőr motoros dzsekiket, köpenyeket, színes harisnyákat. Elton zenét írt, Béjart pedig koreográfiát állított színpadra társulata táncosainak és Freddie Mercury emlékére. A balett lett Béjart életrajzának legkelendőbb előadása, és Gianni jelmezei – nagyrészt nekik köszönhetően. Béjart azt írta, hogy azért szeret dolgozni Giannival, mert fertőző lelkesedése és energiája van. Itt párhuzamot lehet vonni Coco Chanellel, aki szintén bevezetett nagyköveteket, és jelmezeket készített Gyagilev balettjéhez. Gianni szoros kapcsolatban állt királyi személyekkel is. Szívesen öltöztette Diana hercegnőt. Először 1985-ben találkoztak. De akkoriban Diana a szigorú udvari etikett miatt nem viselhette Versace ruháit. Miután 1996-ban elvált Károlytól, Versace nagykövete lett, de továbbra is kérte a ruhák „nemesítését”. Versace halála előtti interjúban Gianni szeretettel emlékezett vissza Dianával való utolsó találkozásukra. Úgy érezte, hogy a hercegnő megtalálta önmagát. Nehéz elhinni, hogy mindkettejüknek már nem sok volt hátra az életből.